Németországból
a mentorprogramba?
Mikor
2013 augusztusában az Európai Önkéntes Szolgálat keretében
Szegedre érkeztem, nem volt konkrét elképzelésem, hogy milyen
szerepem lehetne majd a mentorprogramban. Különösen aggódtam
amiatt, hogy a nyelvi korlátokat nem tudjuk átlépni, és ez
megnehezíti azt is, hogy megtaláljam itt a helyemet. Azonban néhány
nap után találkoztam először két mentorálttal, és ez
rádöbbentett arra, hogy egy nagyszerű lehetőséget kaptam.
Időközben megtaláltam a konkrét feladataimat is a projektben, és
számos új kapcsolatot alakítottam ki. A heti feladataim között
szerepel az is, hogy három mentorálttal foglalkozok. Szerencsére a
a nyelvi akadályokkal kapcsolatos félelmeim alaptalannak bizonyult,
mivel az anyanyelvem,a német nyelv Magyarországon, a
mentorprogramban végzett munkám során is fontos szerephez jut.
Néhány
mentoráltnak az iskolai német tanulás első lépéseiben segítek,
míg van, akivel a már meglévő tudást mélyítjük el vagy
megírjuk a házi feladatot. Mikor az irodában dolgozok, igyekszem
kreatív, fejlesztő játékokat, feladatokat kitalálni, amelyek
segítségével bevezethetem a gyerekeket a német nyelv rejtelmeibe.
Erre egy jó példa a „Bingo”, mellyel a kisebbek is könnyedén
megtanulhatják németül (vagy más idegen nyelven) a számokat és
színeket.
Rendkívül
érdekesnek találom azt, ahogyan egymással kommunikálunk, akkor
is, ha nem beszélünk közös nyelvet. Közvetítő nyelvként
általában az angolt használjuk, de az egyik mentorált németül
is egész jól tud. Mindemellett együtt dolgozom egy olyan
kislánnyal is, akivel valóban nincs közös nyelvünk! Ennek
ellenére egész jól megértjük egymást, legfeljebb időként
kézzel-lábbal mutogatunk közben.
Mindezen
felül a projekt két kultúra találkozását is jelenti számomra:
az egyik oldalról a német kultúrát képviselem, arra törekszem,
hogy ezt bemutassam; a másik oldalról pedig én is tanulok
tőlük,megismerhetem az egyéni történeteiket és a magyarországi
életüket. Azt gondolom, hogy így hidakat építhetünk
Magyarország és Németország között.
Leírhatatlan
érzés, mikor egy mentorált mosolyogva elém áll, és azokkal a
szavakkal köszön, amelyeket tőlem tanult. Ezekben a pillanatokban
biztosan tudom, megtaláltam a helyemet és a feladatomat, fontosnak
és hasznosnak érezem az együtt töltött időt.
Als ich am im August
2013 meinen europäischen Freiwilligendienst bei DARTKE begann, hatte
ich noch keine genaue Vorstellung, welche Stelle ich im Mentorship
Programm einnehmen würde.
Besonders große
Angst hatte ich, dass sich die Sprachbarriere nicht überschreiten
lassen würde und es so zu schwer für mich sein könnte, einen
geeigneten Platz zu finden. Doch nach nur wenigen Tagen hatte ich
mein erstes Treffen mit zwei Mentis und es erwies sich direkt als
eine wunderbare Gelegenheit. Mittlerweile habe ich mich in das
Projekt eingefunden und viele Kontakte geknüpft. Mein Wochenplan
besteht aus festen Terminen mit drei Mentis und verschiedenen
Aufgaben, die wir durchführen. Glücklicherweise war meine Angst vor
der Sprache als Hindernis unbegründet, denn Deutsch als meine
Muttersprache spielt nun auch hier in Ungarn bei meiner Arbeit im
Mentorship Programm eine wichtige Rolle. Ich helfe ihnen erste
Grundkenntnisse der deutschen Sprache zu erlernen, verfestige bereits
vorhandenes Wissen und helfe bei ihren Hausaufgaben. Während meiner
Arbeit im Büro bereite ich kreative Spielideen oder Baseltaufgaben
vor, mit Hilfe derer ich Zugänge zur deutschen Sprache verschaffen
kann. Spielerisch gelingt es so, meine eigene Kultur weiterzugeben
und Brücken zwischen Deutschland und Ungarn zu bauen.
Es ist ein
umwerfendes Gefühl, wenn ein Menti lächelnd vor mir steht und mich
mit gelernten Worten begrüßt. In diesen Momenten weiß ich, dass
ich meinen Platz gefunden habe, hier genau richtig bin und etwas
bewirke.
When I started my EVS in
August 2013, I did not know what I would do in the Mentorship
Program. Mostly I was scared because of the language difficulties.
But it was all quite different... After a few days I had my first
meeting with two menties and it was really good! Meanwhile I found my
place in the project and got to know a lot of people. During the week
I meet two Mentis. We do a lot of differnt stuff, like learning
German and playing games. Luckily my fear because of the language
skills was groundless, because German as my mother tongue plays a
very important role in the Mentorship Program – e.g. I am able to
help the youngsters with their German homework.
During my work in the office
I can develop new games or handicraft ideas which are useful to learn
German. So it is possible to learn German playfully and I have the
chance to present my own culture.
I hope I can built bridges
between Germany and Hungary!!!
